Kezdőoldal / A kutya intelligenciája / A kutya intelligenciája
A kutya intelligenciája

A kutya intelligenciája

A kutyák képesek tanulni, alkalmazkodni a környezethez. A kutya falkában élő állat, és mint ilyen, könnyen megérti a környezetében az emberek (és állatok) közötti társadalmi kapcsolatot, hierarchiát. Az emberrel együtt töltött évezredek alatt a kutya és az ember megtanult együtt dolgozni. A kutyák képesek a gazdájukat utánozva tanulni, illetve a megfigyelt cselekvést a saját lehetőségeikre alkalmazni (amit a gazda a kezével csinált a kutya a szájával, vagy fordítva). Az együttélés során megfigyeli a gazdáját, és szinte olvas a gondolataiban, apró viselkedési jelekből igen pontosan meg tudja becsülni a gazda terveit, illetve, ha megoldhatatlannak tűnő feladattal szembesül – ellentétben a farkassal –, képes gazdája segítségét kérni. A kutya a csecsemőkhöz hasonlóan felismeri az ember kommunikációs szándékát. A farkassal és a csimpánzzal ellentétben a kutya szemének ínhártyája („szeme fehérje”) általában fehér színű, ezért a szemállása, tekintetének iránya jól felismerhető, így a kutya és az ember képes követni egymás tekintetét, illetve utasítást, információt tud egymásnak átadni a tekintetével.

A kutya tanulási képességeinek a megítélése eléggé ellentmondásos, a 19. század közepéig az a szemlélet élt, hogy a kutya „lelketlen oktalan állat”, az azonban elmondható, hogy az adott feladatra tenyésztett munkakutyák a feladatot, amelyre tenyésztették őket, könnyen megtanulják, de időnként erős túlzások is napvilágot látnak, mely szerint a kutyák megtaníthatóak emberi nyelven beszélni vagy olvasni. Arra, hogy a kutyák képesek olvasni, több demonstráció is található különböző megosztó oldalakon, de az alapos vizsgálatok kimutatták, hogy nem olvasásról, hanem képfelismerésről van szó.

A népszerűsítő irodalomban a kutya intelligenciáját gyakran különböző korú csecsemőkhöz szokták hasonlítani. Ez azonban gyakran félrevezető, mivel a különböző képességek összehasonlítása alapján eltérő eredményekre vezet.

Ausztrál kutatók megfigyelése szerint a fogságban tartott dingók képesek eszközhasználatra. Egy megfigyelés szerint magasan levő tárgyat úgy értek el, hogy a kennelben található állványt odahúzták és arra felmásztak.

A kutya kapcsolata az emberrel

A kutya átadja a zsákmányt a gazdájának

A kutya és az ember kapcsolata koronként és helyenként eltérő lehet, hiszen van, amikor a kutya házikedvenc, van, amikor munkaeszköz, és van, hogy élelemforrás.

A kutya és ember közötti kapcsolat leírására alapvetően két modellt használnak.

Az egyik a kutya és az ember közötti kapcsolatot a farkasfalkában megfigyelt (az újabb kutatások által megkérdőjelezett) erős hierarchikus viszony alapján írja le, ahol az ember a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű domináns fél.

A másik szemlélet szerint a kutyának az emberi családban betöltött pozíciója alapján a kutyához, mint bébimorf lényekhez közelítenek, mivel sok családban a kutyák a kisgyerekéhez hasonló pozíciót foglalnak el.

A korszerűbb vizsgálatok a „kutya az ember legjobb barátja” szemlélet alapján árnyaltabb képet alakítottak ki a kapcsolat működéséről, ahol a két faj egyedei között egyfajta szövetséget tételeznek fel, mely szerint az ember gondoskodik a kutyáról, a kutya pedig segíti a gazdáját (vadászkutya, vakvezető kutya).

A vizsgálatok eredménye szerint a kutya a farkassal ellentétben határozottan megkülönbözteti a gazdáját a többi embertől, és ragaszkodik hozzá. Ez a ragaszkodás eltér az anyjához való ragaszkodástól, mivel az egyed fejlődése során nem gyengül, emiatt valószínűleg attól eltérő mechanizmusokra vezethető vissza. A kutya-ember közötti különleges kapcsolat mögött valószínűleg az szerepel, hogy azok a kutyák kaptak több figyelmet, illetve szaporodási lehetőséget, amelyek nagyobb mértékben voltak képesek a gazdájukkal együttműködni.

Az emberek ragaszkodását a kutyához kérdőíves felméréssel mérték. Az eredmény szerint az egyedülállók jobban kötődtek, mint a gyermektelen családok, a családban élő gyermekek számával nagyjából arányosan csökkent a felnőttek kötődése a kutyához.

A kutyahűség

A kultúrában a kutya sokszor a hűség jelképeként jelenik meg, ami a gazdájáért és annak családjáért az életét is örömmel feláldozza. Ez a kép a kutya falkaviselkedésének megfigyeléséből ered. A kutya a gazdáját és annak családját (jó esetben) falkavezérnek, illetve felettes falkatagnak tekinti, akiknek a megvédése az ő feladata.

Azok az esetek, amikor egy kutya a gazdáit nagy (esetleg kontinensnyi) távolságot megtéve is megkereste (Eric KnightLassie hazatér), vagy egy kutyaéleten át várnak gazdájukra (ArgoszHacsikó) – bár fordulnak elő hasonló dokumentált esetek – kivételesnek tekinthetőek, inkább az irodalom tárgykörébe tartoznak. Ilyenkor a tipikus viselkedés, hogy a kutya keres magának másik falkát (gazdát, vagy „valódi kutyafalkát”), amelyet aztán épp úgy védelmez, mint az „eredeti” családját.

intelligencia kutya

Válasz erre

E-mail címed nem jelenik meg.

Ugrás a lap tetejére