Lyme-kór

A Lyme-kór a Borrelia nemzetségbe tartozó baktériumok által okozott megbetegedés, amelyet e kórokozóval fertőzött kullancsok(Ixodes ricinus) terjesztenek. Nevét a Connecticut állambeli Lyme városáról kapta, ahol 1976-ban leírták (noha már a 20. század elejéről vannak leírásaink a tünetekről), a baktériumot pedig Willy Burgdorferről nevezték el, aki 1982-ben kullancsokból izolálta azt.

Tünetek:

A Lyme-kóros betegek mintegy 30%-a nem veszi észre a csípést. Fontos a korai felismerés és a kezelés megkezdése a tünetek enyhítésére; ennek elmulasztása életre szóló krónikus állapotot eredményezhet. Láz szinte sohasem jelentkezik, jellemző tünet viszont a bőrön a csípés helyén megjelenő kokárdaszerű, ún. Lyme-folt (erythema migrans, terjedő bőrpír), a széli részén lassan terjed, és átmérője idővel akár az 50-100 millimétert is elérheti, valamint az erős égető érzés az ízületeknél. Jellemző tünetei még a feltűnő fáradékonyság, étvágycsökkenés, görcsök. Szívritmuszavart okozó szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideg- és ízületi (többnyire térdízületi) gyulladás lehet a következménye. A gyermekek fülcimpáján cseresznye méretű lilásvörös csomó (nyiroksejtes bőrcsomó) jelenhet meg, ami fájdalommal nem jár, de kezelés nélkül csak hónapok múlva tűnik el. Idősebb nőknél végtagi bőrsorvadás jelentkezhet: a végtagok feszítő oldalán lilássá, tésztás tapintásúvá válik a bőr, majd foltokban elvékonyodik. Kezelés nélkül évekig-évtizedekig is rosszabbodhat a beteg állapota.

Az esetek 5%-ában bénulást okozhat. A betegség bakteriális fertőzés lévén antibiotikumokkal kezelhető. A dózisok és a terápia időtartama tekintetében azonban nincs egységes álláspont. Például egy nézet szerint a különböző antibiotikumok kombinálása nem növeli a gyógyulás esélyeit, más nézet szerint fontos eszköz a gyógyulásban.

Megelőzés:

A kullancsok egy kis csoportja a magasból veti magát áldozatára, a köztudatban ez az ismert támadási módjuk. Kevésbé ismert a kullancsok nagyobb csoportja: ezek a bokrok leveleinek fonákján, vagy a fűszálakon várakoznak, onnan tapadnak bőrünkhöz vagy ruházatunkhoz. Érdemes ezért a nadrágszárat betűrni a zokni alá, az inget vagy trikót pedig a nadrágba. A rovarriasztó szerek csak egy kirándulás időtartalmára, néhány órára nyújtanak védelmet. A bőrbe fúródott, főleg az éretlen (nimfa-állapotban lévő) kullancs apró mérete és fájdalommentes csípése miatt nehezen észrevehető, ezért a kirándulás után minden testrészre kiterjedően vizsgálatot kell tartani. A 72 óra elteltével eltávolított kullancs, ha fertőzött volt, csaknem 100%-os bizonyossággal átadta a fertőzést.

A kullancs eltávolításakor nem szabad megfojtani azt krémmel vagy petróleummal, ez csak késlelteti az eltávolítást, és arra készteti, hogy visszaöklendezze a váladékait az emberi testbe. Ehelyett csipesszel kell megfogni a parazitát a bőrhöz minél közelebb, és folyamatos húzással eltávolítani. Ha enyhén csavarjuk az óramutató járásával ellentétes irányban, könnyebben kijön, de a potrohát nem szabad nyomkodni közben, mivel ezzel az esetleg borrelia-fertőzött váladékot a bőrbe fecskendezzük. Ha a kullancs feje beszakad, nem okoz problémát, mivel a gyomor tartalmazza a kórokozókat – nem érdemes ezért a „szakember” általi eltávolítására várni. Létezik kullancskiszedő is, de enélkül használhatunk egy egyszerű szemöldökcsipeszt, vagy a körmünket, a potrohát nem összenyomva.

A kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás ellen van, de a borreliafertőzés ellen még nincsen védőoltás. Előbbit a csípés után legkésőbb 3-4 nappal be kell adni, ha korábban nem részesült védőoltásban.