Juhászkutyák

Valószínű, hogy a vadászat mellett a nyáj, illetve a pásztor őrzése volt a farkasokkal, és az egyéb ragadozókkal szemben. A római Marcus Terentius a következőt írta a pásztorkutyákról: „…legyenek elég erősek a farkassal való küzdelemre, és eléggé gyorsak ahhoz, hogy követhessék a fenevadat, és elragadják tőle zsákmányát”.

Ahogy az idők folyamán a legelők zsugorodtak, a vetésterületek növekedtek, illetve ritkultak a jószágra veszélyt jelentő ragadozók, egyre fontosabbá váltak a kisebb testű, fürgébb terelőkutyák, hogy megakadályozzák, hogy a nyáj a vetésbe tévedjen. A pásztorkutyák feladatai itt kettéváltak. A nagytestű lomha de erős és rettenthetetlen nyájőrző kutyákra, (kuvasz, komondor) illetve a terelőkutyákra (puli, pumi). A nagytestű kutyák egy részének pedig megváltozott a feladata, és beköltözött a falvakba házőrzőnek, vagy a vetés védelmezőjének.