2 hét az élet?

Aki járt már Romániában az tudja, hogy a gazdátlan, kóbor kutyák sokkal nagyobb problémát jelentenek, mint Magyarországon.

Részben azért, mert a kutyatartási kultúra még a miénkhez képest is elmaradottabb, ahogy a gazdátlan kutyák elhelyezése is megoldatlanabb. Persze olyan mennyiségű kóbor kutyát (becslések szerint csak Bukarest utcáin kb. 64 ezer kóbor kutya él!!!), mint amennyi ott van, még náluk és nálunk fejlettebb országok is nehezen tudnának menedzselni.

Az ok „egyszerű”, a hivatalok hosszú évek óta nem veszik komolyan a problémát, és főleg nem fordítanak figyelmet és energiát a tudatos állattartásra való nevelésre, aminek része lenne, lehetne az ivartalanítás fontosságának a népszerűsítése. (az állatvédők ilyen irányú próbálkozásai önmagában kevésnek bizonyultak, hatásuk csak rövid időre szólt, mivel nem volt hozzá kormányzati támogatás)

Most úgy gondolják, egyszerűen megoldják a problémát. Minden kóbor kutya, akit befognak 2 hétnyi esélyt kap a túlélésre, különben altatás vagyis halál vár rájuk. Elég rövidtávú gondolkodás, az egyéb aggályainkról nem is beszélve. Érthető módon a törvény nagy felháborodást váltott ki az állatvédők körében.

Az igaz, hogy a helyzetet mindenképpen kezelni kell. A kutyák miatt is, de természetesen az emberek miatt is, hisz gyakoriak a kutyatámadások (legutóbb egy kisfiút martak halálra), és közegészségügyi szempontból is rendkívül aggasztó a helyzet.

Az viszont elég egyértelmű, hogy a tervezett mészárlás (mert ez az lesz!) nem megoldás! Egy időre ugyan lehet, hogy megtisztítják az utcákat a kóbor kutyák egy jelentős részétől, de ezzel a mentalitással, ezzel az állattartási „kultúrával” elég pár év és újra tele lesznek az utcák kóbor állatokkal. Főleg azért, mert ezt a folyamatos gyilkolást hosszútávon biztosan nem fogják hagyni a román és nemzetközi állatvédők, megjegyzem joggal!

A kutyák kivégzése nem megoldás. Ha nem tesznek semmit (és ez érvényes Magyarországra is) a gyerekek és felnőttek oktatásáért (hittan és/vagy erkölcstan helyett simán el tudnám képzelni, legalább 1/3-ad részben), akkor soha nem lesz megoldott ez a probléma. És amíg olyan emberek hoznak törvényeket, akik állatvédelmi, állattartási tudás szempontjából a nullához konvergálnak, addig sajnos sok jót nem is remélhetünk tőlük sem mi, sem a szomszédaink.