Honnan vegyünk kiskutyát?

A komoly tenyésztő weboldalán minden szükséges információ könnyen megtalálható. Rendszeresen kerülnek fel friss hírek (nem évente egyszer) nem csak a saját kutyáiról (kiállítások, vizsgák, hétköznapok), hanem a tőle kikerült kutyákról is. Igen, róluk is, mert számára ők is fontosak, minden gazdihoz került kutya örökre egy kicsit az övé is marad, így természetes, hogy nyomon követi sorsukat, fejlődésüket és büszke is rájuk. Nála nem ott fejeződik be a tenyésztés, hogy elviszik a kölyköt, sőt, onnantól még több kutyáról kell gondoskodnia, segíteni a gazdikat, hogy boldog életük legyen együtt. Az adott párosításról minden információ megtalálható (főleg, mert ő tudja is, hogy kik a szülők, sőt azt is, kik a nagyszülők). A kicsik törzskönyve (gyakran fotókkal kiegészítve a nagy-, déd- és ükszülőkről is), a szülők szűrési eredményei (akár megnézhető formátumban is, de ha nincs fent az igazolás fotója, bármikor elkérhető), kiállítási és munkaeredményei, fotói. A sok, különböző élethelyzetben készült fotó alapján már a számítógép előtt ülve is könnyebb mindenkinek eldöntenie, hogy tetszenek-e a szülők és a kiskutyák. Egy kép nem elég ehhez. Ha nincs több, állj tovább. Ha nincs fent a pontos cím (csak mondjuk a településnév) az nem gond, ne riasszon el senkit. Sok tenyésztő szándékosan nem írja ki, mivel a kutyatolvajoknak nem szeretne könnyű célpontot adni.

Kérdezzünk, kérdezzünk, kérdezzünk! Kérdezzünk rá mindenre! Ha valamit nem találunk, ha valamit nem értünk, kérdezzük meg! A válasz sok mindent elárul a tenyésztőről is. Ha nincs titkolnivalója, akkor mindre válaszolni fog, és ez nem jelent a számára problémát, mert ő is tudni akarja, hogy hová kerül a kölyök. Ha a leendő gazdi érdeklődő, az számára is megnyugtatóbb, és a kérdésekből, a párbeszédből ő is sok mindent megtudhat róla. Ha úgy érezzük, hogy nem az igazi a válasz, gyanús kifogásokkal próbál elkerülni konkrétumokra vonatkozó információadást (pl. szűrési eredmények igazolása, stb.), akkor álljunk tovább.

Legalább 2-3 jónak tűnő kennelt és almot válasszunk ki! Ha lehet, látogassuk is meg őket, akár még a kicsik születése előtt. Nézzük meg a szülőket (mondjuk a papa lehet, hogy külföldi, de a papírjairól akkor is legyen másolat), nézzük meg hogyan és hol tartják a kutyákat, hol fognak nevelkedni a kicsik. Igen, egy normális tenyésztőnél nem olcsó egy kutya, de ezért sok minden el is várható. Ha nem szimpatikus a tenyésztő (előfordulhat), akkor válasszunk másikat. Nem csak kölyköt veszünk, hanem barátra is lelhetünk. Ha nincs szimpátia, hogyan kérjünk tanácsot, ha gondunk van?

Azon viszont ne lepődjünk meg, ha a tenyésztő is kérdez. Nem az érdekli, mennyit keresünk, gazdagok vagyunk-e, hanem tudni akarja, hová kerülne a kölyök, ha úgy alakul.  Ne sértődjön meg senki, kérdezni neki is joga van, akárcsak nekünk.

Arra pedig külön szeretném felhívni minden kutyakereső figyelmét, hogy az „Helló, kiskutyát szeretnék, mennyibe kerül?” szöveg nem a legjobb belépő! Ha nem érted miért, akkor majd rájössz, ha senki sem válaszol, csak a szaporító, hogy 20 ezer.

Ha viszont minden stimmel, akkor ne habozzunk, a kutya csodálatos társ, fantasztikus élményekkel ajándékoz meg minket!